Az elmúlt években kíméletlen melegpropagandának voltunk kitéve, amely áttért a transzszexuális propagandára is. A nyugati média, politikusok, intézmények és társadalmi csoportok meggyőznek bennünket arról, hogy melegnek lenni normális és természetes dolog, és ha ezzel nem értünk egyet, akkor bigottnak, önzőnek, elmaradottnak neveznek minket. Persze az okos ember megérti, miért csinálják; ez mind része az elnéptelenedési programnak, amiben a megszületett gyermekek számának csökkentése a cél, és ezzel a normális férfi-nő kapcsolat minden formája lerombolása, valamint a gyerekeknek már egészen kicsi koruktól kezdve arra tanítják, hogy bármikor válthassanak nemet.

 De miközben népszerűsítik a "büszkeség felvonulásukat" és hasonlókat, senki nem beszél arról, hogy valójában hogyan is néz ki egy fizikai kapcsolat két férfi között, és milyen a hangulat valójában abban az ún. a meleg közösségnek. Ez a vallomás egyedülálló betekintést nyújt San Francisco legnagyobb melegéletének egy régi tagjától, és több szempontból is megdöbbenhet. Olvasd el a szöveget a végéig (ha van hozzá gyomrod) , majd döntsd el magad, hogy természetes és normális-e melegnek lenni.

Figyelmeztetés: a tartalom nagyon egyértelmű

A FIÚT NEM KÍVÁNJÁK AZ ISKOLA CSAPATÁBA – MOST A MELEG BÁRBA KERESIK

1989-ben elégedetlen 19 éves fiatalemberként sétáltam be San Francisco világhírű Castro negyedébe. Még mindig sovány és koordinálatlan voltam, de hamar rájöttem, hogy a férfiak velem akarnak lenni. Itt kifejezetten előnyt jelentett a fiú tüskés megjelenése. Az egyetlen tapasztalatom a férfi-férfi szexualitás világában az volt, hogy melegpornót néztem.

Háttal a zsúfolt táncparkettnek, csatlakoztam a bárban lévő férfiakhoz. Az a fiú, akit senki sem szeretett volna a csapatukba, megragadja a figyelmet. Jobbra-balra néztem, és találkoztam néhány ember szemével, akik intenzíven néztek rám. Néhányan értelmes félmosolyt mutattak. Elveszett gyermekkorunkkal ellentétben itt voltak férfiak, akik készek voltak tanítani és vezetni minket.

Egy férfi egy vékony, szűk pólóban, amin feltűnt a "teknős" hirtelen táncra kért. Én voltam az első kiválasztott! A táncparketten odalépett hozzám, és a fülemhez tapasztotta a száját. A hangos zene mellett alig tudtam kivenni a fojtott kérdést. Ugyanakkor a napos szakáll a frissen borotvált arcomat súrolta. Abban a véletlenszerű pillanatban felvidított az intimitás.

Bozontos és bizonytalan újoncként azonnal vonzottak azok a férfiak, akik megfeleltek a férfiassággal kapcsolatos fiatalkori előítéleteimnek.

Ez a kettősség megfigyelhető az azonos nemű férfiak párjaiban vagy az azonos nemű férfiak házasságaiban, ahol a legtöbb (de nem mindig) párban egy nagyobb férfi, aki megfelel bizonyos hagyományos férfias tulajdonságoknak, és egy kisebb partner, aki több nőiességet mutat.

És még azokkal a párokkal is, akik hasonlóak: a legkisebb eltérés is hierarchikus besorolásra ösztönöz, ahol a magasság, az izomtömeg, a modorosság, a hangnem és az agresszivitás kisebb különbségei is meghatározzák az egyén szerepét.

Bizonyos értelemben visszatérés a férfi hierarchiához az iskolaudvarról.

Az 1990-es évek vége felé, amikor a csupasz szodómia népszerűsége visszatért, a kevésbé férfias tulajdonságokkal rendelkező férfiak elmesélték a homoszexuális városi legendát, miszerint egy férfi férfiból egy fogékony férfiba spermium infúziója megnövekedett tesztoszteronszintet és másodlagos nemi jellemzőket (pl. szőrnövekedés) az utóbbiban.

Mindenkiben, aki újonc van a jelenetben, kitörölhetetlen tudatalatti félelem van attól, hogy állandó fiú marad, vagy ami még rosszabb – korábbi női személyiségük ("sissy") megaláztatásának állandó folytatása.

Az 1990-es években a 20 éves korosztályba tartozó melegek esetei voltak a legnyomorúságosabbak, akik még mindig "fazékba" vágták a hajukat, és szőkítették szőke hajukat. Vágytak arra, hogy vékonyak maradjanak, és "fiúként" írták le őket a melegszex-hirdetésekben.

Ahogy azonban idősebbek lettek, úgy nőtt a potenciális "apa" korosztálya. Szinte mindenkinek volt egy első szeretője, aki idősebb, tapasztaltabb és bátorítóbb volt. Gondolatban a férfias világ felé követnek bennünket, amelytől mindig is elidegenedettnek éreztük magunkat. És ezt nyilvánvalóan a szex révén érték el.

Ami a meleg pornófilmek nézését illeti... mindennek van egy alaprituáléja: idősebb a fiatalabbakkal, nagyok kicsikkel, tapasztalt naivakkal. Az érett és kiváló férfiasság mindig a friss arcú és fizikailag kevésbé lenyűgöző fiatalos újoncokat vezeti be a férfiasságba.

Tudtam, mit várhatok a pornótól; Láttam olyan baljós címû filmeket, mint: "Apu, ez fáj", "Állj meg, fáj" és "Fájni fog". A férfikorba való átmenetemet beavatási rítusként képzeltem el. Mint a törzsi kultúrákban élő fiatalok, akiknek valamilyen fizikai kínzást kellett elviselniük ahhoz, hogy csatlakozzanak a férfiközösséghez, én is hajlandó voltam bármit elviselni közben.

A meleg pornófilmekben mindig az anális szex a vége. A homoszexuálisok törekvései a valóságban rendkívül hasonlóak. Mert egy találkozás, amely nem tartalmazta legalább az anális szex lehetőségét, véletlenszerűnek és gyorsnak tűnt. Az anális szex bizonyos mértékű intimitást biztosít a férfi homoszexualitásnak. Ennek a "kapcsolatnak" a lehetősége hihetetlenül vonzó volt számomra. De megkövült az AIDS állandóan fennálló lehetősége, ezért nem voltam hajlandó kockára tenni az életemet – bár tudtam, hogy hiányos leszek, amíg össze nem szedem a bátorságomat.

Csalódott barátom másodrangú helyettesítőként elfogadta, hogy beleegyeztem valamiféle dörzsölésbe, ahol a farkát az összekulcsolt lábaim közé dugja. Ez a kölcsönös önkielégítés valamiféle formája volt.

A félelem nem tudta lángra lobbantani azt az állandóan zaklató érzést, hogy valami hiányos maradt bennem. Elgondolkodtam, aztán egy nap nyugodtan elsétáltam a helyi boltba. A melegek mekkája (Castro) közelében volt egy bolt, amely jól fel volt töltve különféle hashajtókkal és beöntésekkel.

BEÖNTÉS KÉSZÍTMÉNYEK SZEXHEZ

A következő néhány órában nagyon keveset ettem, és sok vízzel lemostam. Másnap reggel még mindig gondolkodtam, miközben kivettem a beöntést a dobozból. A már bekent hosszú fecskendővel úgy nézett ki, mint egy kínzóeszköz. Egy idő után a fürdőszoba mosdója fölé hajoltam, minden izmom megfeszült. Most visszatekintve, olyan volt, mint egy rituális megtisztulás egy szertartás előtt valami pogány templomban.

Ami a szexet illeti, a pornófilmekkel ellentétben nem tartott 20-30 percig. Sokkal rövidebb volt. És az „alsó hatalmáról” szóló mitológia ellenére ez a beavatásom kitartást, fájdalmat – de alázatot is – igényelt.

A záróizom szándékos ellazításának érzése hihetetlenül furcsa volt, mivel a megfelelő funkciója az állandó autonóm feszültség. Nem tudtam pihentetni. A (sikertelen) próbálkozásaim közepette a szeretőm az orrom alá nyomott egy popperpalackot (marihuána szívására szolgáló üveget). Amikor beszívtam, a szívem ki akart ugrani a mellkasomból.

A MÖGÖTTEM LÉVŐ FÉRFI

Az intimitás szintje vagy intenzív, vagy hidegen távoli, a pozíciótól és a szemkontaktustól függően. Az arcomat a takaróba temettem, majd vissza mertem nézni a rajtam ülő férfi arcára. Nem volt kölcsönösség. Alapvetően a házassági aktus karikatúrája volt. De nem vagyok nő és nem volt hüvelyem. Az én fiziológiámban semmi sem tudna alkalmazkodni a péniszhez; nem volt természetes kenés, és fájt – egészen addig, amíg már semmit sem éreztem odalent.

Idővel voltak égető élmények éppúgy, mint fekáliás élmények. Azzal a vágyunkban, hogy megtaláljuk az utat a férfiasság felé, a csecsemőkorhoz és a pelenkákhoz való kegyetlen visszatérés csapdájába esünk.

Majdnem két évtizeddel az efféle viselkedés megszüntetése után számomra a leggonoszabb vicc - mivel mostanság időnként felnőtt pelenkát is kénytelen vagyok hordani - az, hogy "A fiú, aki férfi akart lenni, kisbaba lett".

Daniel Radcliffe, a Harry Pottert alakító színész első melegszexjelenetének forgatása után így nyilatkozott a szerepre való felkészüléséről:

„A rendező mutatott be. Alapvetően a meleg szex, különösen az első alkalommal, nagyon fájdalmas. És [Krokidas rendező, egy 40-es meleg férfi] azt mondta nekem, hogy soha nem ábrázolták pontosan a filmen, ezért azt akarta, hogy a szüzesség hiteles elvesztésének tűnjön. "

A SZEX ELŐTTI ELŐKÉSZÍTÉS ÉS ÖBLÍTÉS RUTINJA

A mozgás, vagyis a gyakorlat nem javított rajta és egyáltalán nem volt természetes számomra. Soha nem lett jobb. A szex előtti folyamatos előkészítés és öblítés maga a szexet klinikainak és szinte kísérletinek tette.

Egy ideig biszexuális voltam, és csodáltam a női szexualitás hormonális áramlását.

Hogy a nőknek szükségük van a romantikára és az előjátékra – amit a férfi homoszexuálisok igyekeznek kiküszöbölni, és ami San Francisco körüli nyilvános WC-k válaszfalaiba fúrt több száz rögtönzött "dicsőséglyukban" nyilvánul meg. A személytelen, névtelen, arctalan szex céljával – és ez mindenhol megtörténik, amikor nyitott szájjal találkozik, hogy elfogadja a pénisz.

A nők esetében a közösülés előtti erotizálás felkészíti testüket az esetleges behatolásra. Egy férfi végbélnyílásában nem működik ilyen mechanizmus.

Egyik nap túlbuzgó voltam a takarítási munkáimban, és megégettem magam a földszinten az oldattal. A barátok különféle házi készítésű beöntéskészítményeket ajánlottak víz és szódabikarbóna, víz és aloe vera felhasználásával...

Egy kicsit idősebb barátom félrevitt, és meglehetősen szokatlan beszélgetést folytattunk, mint egy fordított apa-fiú beszélgetés. Jó proktológust ajánlott, és leírta problémáit a nem hatékony készítményekkel, például a különféle kenőcsökkel; részletesen leírta nekem a fájdalmat, amit az anális repedésekre felvitt vazelintól szenvedett.

REKTÁLIS GONORRHOEÁT ÉS VÉGBÉLKLAMIDIÁT KAPTAM

Már a heti egyszeri hashajtó és beöntés is kiszárította a vastagbél alsó részét alkotó, amúgy is vékony bőrrétegemet.

Egymás után kaptam el egy sor szexuális úton terjedő betegséget: a végbél gonorrhoeát, majd a végbél chlamydiáját. Kiütésem van. Ez eleinte csak kissé riasztott – úgy tűnik, hogy a síkosítók, amiket használtam, nem reagáltak túl jól az érzékeny bőrömre.

A pénztárban árult kenőcsök haszontalannak bizonyultak, a fájdalmas hólyagok és sebek pedig mintha belém kúsztak volna. Egy idő után azonban folytattam az anális szexet. Senki sem vette észre San Francisco melegklubjainak sötét folyosóin, hogy felhólyagosodott a fenekem.

Miután a fájdalom elviselhetetlenné vált, felkerestem egy helyi klinikát. Erős antibiotikum-kúrát adtak nekem. Nem ültek jól a hasamra, és több napig szenvedtem a fájdalomtól - állandó hasmenéssel.

Egy ideig majdnem megesküdtem a fogékony anális szexre. A bőröm azonban kitisztult, és visszatértem. Valamiért nem tudtam abbahagyni.

Furcsa volt, hogy a bennem lévő férfi hogyan váltotta ki ezt a teltségérzetet, miközben a testem ösztönösen elutasította. Szinte olyan volt, mintha bevennék egy XTC tablettát egy éjszakai trance rave és szex előtt. Éreztem, ahogy a kábítószer terjed a lényemben. Azokban az eufórikus órákban egyesültem a belső énemmel, a testemmel és a világegyetemmel. Akkor összeesnék.

JÖN AZOKNAK AZ ÚJ GENERÁCIÓJA, AKIK NEM FÉLNEK A HIV-TŐL

Az 1990-es évek végén már nem voltam fiatal vagy vékony, és az új srácok, akik éppen San Franciscóba érkeztek, mások voltak, mint azok, akik korábban jöttek. Kevésbé voltak ijesztőek. Azok számára, akik túlélték az én generációmat, a technológiailag vékony latexréteg, amely elválasztotta a férfiakat a betolakodó szerelmeiktől, olyan vastag lett, mint egy téglafal. Az óvszer az utolsó akadályt jelentette a homoszexuálisok és a nyers férfiasságra irányuló céljuk között.

Szinte egyik napról a másikra észrevettem, hogy a srácok nagy csoportjai feladták a biztonságos szex egykor szent íratlan szabályait. Akkoriban úgy tűnt, hogy mindenki óvszer nélkül élt együtt. Ekkor már határozottabban elhatároztam, hogy nem teszem meg. De lenyűgözött az 1970-es évek hedonizmusának újjáéledése. A melegbárok és klubok visszahozták az összes klasszikus disco dalt. Azok a srácok, akik abban a korban nőttek fel, és a falusi emberek csillogó hónaljait bálványozták, ez egy visszatérés volt a szexuális szabadság aranykorába.

Számunkra valahol a "Studio 54" belsejében volt a férfiasság rejtett szent grálja. A kemény, izzadt szexhez való visszatérés olyan volt, mint egy időgép, ahová visszatérünk, hogy megtaláljuk azt a megfoghatatlan poharat, amelyből mindannyian kioltjuk magunkat, és végre teljes elégedettséget tapasztalunk.

HIRTELEN MINDENKI ROSSZUL LETT KÖRÜLÖTTEM

Csak álmaink aranypohara volt egy újabb üres ígéret. Hirtelen mindenki megbetegedett körülöttem. HIV-vel és minden más opportunista kórokozóval fertőzött.

A vírus azokat sújtotta a legjobban, akik még elég fiatalok voltak ahhoz, hogy csak elkezdték szexuális keresésüket, és elviselték az utazáshoz szükséges sok nehézséget – de most kiábrándultak és kétségbeestek. Még ma is nagy számban vannak a 25-34 éves korosztályból „az AIDS-vírust elkapott homoszexuális férfiak”.

A várt harmonikus (tesztoszteron) konvergencia, aminek a bőr-bőr érintkezés révén kellett volna végbemennie, nem valósult meg. Sok idős férfi, aki az 1980-as években elveszítette partnereit és szeretőit az AIDS miatt, és már megtapasztalták a meleg fürdőkultúrát (ami elkerülhetetlenül mészárláshoz vezetett), részben eltávolodtak a dekadenciától, és félig száműzetésben maradtak Castro külvárosában. . Leginkább azt a frakciót alkották, amely később ösztönözte az azonos neműek házasságát.

A FÉRFI HOMOSZEXUALITÁS SOHA NEM MONO

Egy ideig én is közéjük tartoztam, és félig elégedett voltam egy szeretőmmel.

De a férfi homoszexualitás soha nem volt monoteista „vallás”; a meleg férfiközösség különféle szentélyek panteonja, amelyek melegbárokban, melegfürdőkben, és most már geoszociális hálózati alkalmazásokban helyezkednek el – ahol a fej nélküli torzók ezrei kezdenek úgy kinézni, mint az ókori görög és római félistenek márványtöredékei.

Szobatársam-szerelmesem egy oltár volt, amely előtt többször letérdeltem, de aztán fel akartam kelni és elmenni – amikor a belső felismerésért intézett imáim válasz nélkül maradtak.

A szodómia egyensúlyhiánya túlzottan megerőltető és fárasztóvá vált – gyakran erőteljes kézi munkára (maszturbációra) van szükség a dolgok befejezéséhez.

Amikor a meleg istenek megtestesülnek egy másik férfi testében, hamis fajta közösség jön létre, és nincs végleges felszabadulás. Az istentisztelet hamarosan félerőre emelkedik, és az ismerősségből fakadó csalódottságtól stagnál. A kívánt bókok nagyon hiányoznak. Ennek eredményeként a fizikai intimitás gyakran kölcsönös önkielégítéssé és orális szexgé alakul.

Belefáradtam, hogy minden este kihúzzam a szeméremszőrzetet a számból; a kölcsönös elengedés közös különleges pillanata külön történik – az egyik arc a másik ágyékába temetve.

Ez nagyrészt az úgynevezett "monogám" meleg párokra jellemző, amelyekből a "fasz-haver" vagy szexpartnerek kifejezés született – ha egy pár beleegyezik, hogy megnyitja kapcsolatát "más férfiak előtt" - miközben érzelmileg megmarad. exkluzív, a másiknak.

De időnként az egyik partner nem tudja, hogy a másik melegfürdőbe látogat, vagy profilt tett közzé a Grindr oldalon. Soha nem fogok elfelejteni egy kedves barátomat, aki végtelenül aggódott vakmerő viselkedésem miatt, és később néhány szerető után meghalt – egy csaló partneren keresztül HIV-fertőzött.

Az AIDS rejtélye mindig is kísértett, még a mai napig is. Mintha a spermának nem lett volna hova mennie, és nincs mit tennie, és csalódottságában azok felé fordult, akik visszaéltek vele - betegséget és halált szállítva.

A KOPOTT VÉGBÉL KEZD SZIVÁROGNI

Évek mélypontja után (fogékony szex, de elég átlagos határokon belül) vérzés és aranyér ütött meg. A boltban vásárolt gyógyszerekkel, kúpokkal próbáltam kezelni őket.

Egyik nap a barátaimmal találkoztam vacsorázni, amikor anélkül, hogy észrevettem volna, egy hatalmas zsírfolt ömlött a székem ülőkéjére. Mindenki tudta, hogy mi történik, és nem szólt semmit, de ez megalázó volt. Később a proktológus műtéti eltávolítást javasolt. Visszautasítottam.

A SZAG MINDIG PROBLÉMA AZ ANÁLIS SZEX SORÁN

A testem ezen területével kapcsolatos állandó problémák még válogatósabbá tettek, és ez felvett egy kérdést. Úgy kezeltem a végbelemet, mintha egy női nemi szerv lenne – és bizonyos értelemben elkezdtem úgy viselkedni. Például a szaglás mindig probléma volt az anális szex során, és valaki olyan terméket javasolt, mint a "Spring Rain". Egy ideig működött, majd elviselhetetlenné vált a fájdalom.

A végbelem pH-egyensúlya olyan volt, mint egy elhagyott arizonai uszoda zöld vize, tele algákkal és szúnyogokkal.

Állandó elfoglaltságom az volt, hogy az ún "balesetek" szex közben. Hallottam történeteket újra elmesélni, mindig félig komikus módon, egy lusta fogékony srácról, aki nem tette meg a szükséges óvintézkedéseket.

Évekkel később, amikor óvszer nélkül szexeltem a barátommal, váratlanul szörnyű hőérzetet éreztem a péniszemen. Kihúztam a péniszemet és széklet borította. Elegem volt arra az éjszakára.

Ismét elütött egy sor anális gombás fertőzés. Mindig is reméltem, hogy valami másról van szó. Csak akkor kérjen orvosi segítséget, ha már túl késő. A fájdalom elviselhetetlen volt. A szüntelen viszketés és karcolás vörössé és gyulladttá tette a bőrt. Folyamatosan égő váladék szivárgott ki a testemből, és irritálta a környező szöveteket.

NŐI MAXI-PÁRNA ÉS SPONTÁN SZÉKLETÜRÍTÉS

Amíg az antibiotikumok hatása időbe telt, gyakran női maxibetétet viseltem a bugyim belsejében.

Eleinte szégyelltem is, egészen addig, amíg egy barátom nem mesélt a szeretőjéről, egy férfiról, akiről azt hittem, a brutális férfiasság megtestesítője. Bár ma már kizárólag beszúró, komoly testépítőként felnőtt pelenkát kell hordania az edzőteremben, mert most már minden erőfeszítés spontán székletürítést okoz.

Ennek ellenére nagyrészt bátortalan maradtam, kivéve, hogy a testem folyamatos kipirulása a diéta és a beöntés következtében irritálta az alsó emésztőrendszeremet, ami a proktológus szerint "görcsös vastagbélt" okozott. Többször ingadoztam a súlyos székrekedés és a fájdalmas görcsök között, szörnyű hasmenéssel. Tovább rontja a helyzetet, hogy az anális terület borotválkozása barázdá tette a bőrt, és hajlamos a fertőzésekre.

Harc folyt a testem kialakítása és a között, hogy mit akartam vele kezdeni. Azt hiszem, tudtam, hogy veszítek. Azonban mindig vigaszt találtam azokban a barátokban, akiknek hasonló problémáik voltak. A meleg férfiközösség folyamatosan katasztrófákon és betegségeken megy keresztül. Elütöttek minket, de visszatértünk.

Még mindig arra számítottam, hogy valahogy minden másképp alakul számomra. Bár nem igazán hittem a halál utáni életben, de amikor eszembe jutott a halott barátok hosszú sora, azt hittem, most már békében vannak. Nekem kezdett jól kinézni.

A VÉGBÉLEM MINTHA KIESETT VOLNA

Este mielőtt kimentem, elkezdtem a takarítást, majd szakítottam az időt arra, hogy kitartóan üljek a wc-n, és legalább néhány percig nyomtattam. Az aranyér súlyosbodott. Kezdtek kilógni; kiesett a végbelem. Ennek eredményeként minden alkalommal elaludtam a vért, amikor székletürítésem volt.

Rájöttem, hogy egy nyílt seb jelenléte a testemben nagyon sebezhetővé tett a HIV-fertőzéssel szemben. Olyan sokáig voltam beteg, hogy meg voltam győződve arról, hogy már HIV-pozitív lettem.

Azóta csatlakoztam a rettenthetetlen, fiatal, tapasztalatlan, magányos és részeg, állítólagos negatív "bogárvadászok" soraihoz, akik már fertőzöttekkel élek együtt. Ezekben a csoportokban a biztonságos szex feltételezése vagy teljesen hiányzott, vagy a légkör túlságosan felforrósodott ahhoz, hogy bárki abbahagyja az akciót, és felnyisson egy csomag óvszert.

Igen, a legfanatikusabbak azok voltak, akik azt képzelték, hogy egy pozitív "donor" már HIV-fertőzött. A meleg szex révén történő teherbe adás abszolút lehetetlensége az élettelenség tudatalatti érzését hagyta minden érintettben.

Ez olyan, mintha egy töltött részecske infúziója lenne a spermiumban, amely minden sejt membránján át tud hatolni. Ezt követően örökre megváltoztatja a címzettet. Ez egy kevésbé jóindulatú változat furcsa eredménye volt annak, ahogy fiatal férfiként próbáltam teljességet elérni más férfiakkal folytatott szex által.

A NYÁL, MINT SÍKOSÍTÓ: AZ ENZIMEK "EMÉSZTIK" A VÉKONY BŐRRÉTEGET A VÉGBÉLNYÍLÁSBAN

Mivel az anális szex során az óvszer használata könnyen elveszik a szex eufóriájában, így a megfelelő síkosító használata javasolt. A helyszíntől és a helyzettől függően sok meleg férfi saját nyálához folyamodik, hogy segítse a behatolást.

A dörzsöléssel a nyál kiszáradt és ragacsos lett, a nyálban lévő emésztőenzimek pedig úgy viselkedtek, mintha szinte megemésztenék a végbélnyílás vékony bőrrétegét. Ezenkívül a „dohányzás” (anilingus) előjátéka néha bizonyos parazitafertőzésekre és a krónikus hasmenéses betegségre, a shigellára hajlamosítja a meleg férfiakat.

Egy ideig (tudatlanul) chlamydia fertőzés volt a torkomban - az egyetlen tünetem az alacsony láz és a torokfájás volt, amit tartós megfázásnak hittem. Ezt követően szörnyű szájfertőzést (sor) kaptam, és a fájdalom erős volt. Olyan érzés volt, mintha a mandulám folyamatosan égne a torkomban.

Az AIDS-válság kezdetén Randy Shilts meleg újságíró egyfajta "üvegházhatást" jósolt a melegvilágban, amelyet a nők mérsékelt befolyásának hiánya és a túl sok tesztoszteron okoz, ami megteremti a feltételeket az ellenőrizetlen promiszkuitáshoz, amely minden érintett "kiégése":

„… volt egy homoszexuális férfi szubkultúrája, ahol semmi sem mérsékelte a szélsőséges férfi értékeket. A promiszkuitás túlzott, mert az általános szubkultúrában senki nem mondott „nem”-et – nincs moderáló szerep, amelyet egy nő játszana heteroszexuális környezetben. Egyes heteroszexuális férfiak magánéletében is izgalomba jönnének a melegfürdők által kínált azonnali, elérhető, sőt névtelen szex gondolatától, ha találnának olyan nőket, akik ezt támogatnák."

1989-ben Shilts támogatta egy helyi rendeletet San Franciscóban (Proposition-S), amely bizonyos törvényes jogokat adott volna az "azonos nemű párkapcsolatnak". Shilts úgy vélte, hogy az ilyen kulturális és társadalmi haladás elősegítheti a homoszexuális monogámiát, és így csökkentheti a HIV terjedését. Mégis, végső iróniájaként Shilts végül öntörvényű félszáműzetésbe ment, és élete utolsó éveit Sonoma megye zöldövezetében tölti az idilli meleg üdülőhely, Guerneville közelében, amely egy meleg "medve" központ.

A CSOPORTOS SZEX TESTNEDVEINEK GŐZEI CSÖPÖGNEK A MENNYEZETRŐL

Még mindig sovány, barackbőrű, alig 20 év körüli fiatalemberként elmentem abba az idilli meleg üdülőhelyre, Guerneville-be, a hedonista férfiasság bástyájába, hogy olyan élményt keressek, amely minden korábbi intenzitását felülmúlja.

Részt vettem egy faházorgián az erdőben, ahol egyértelmű hierarchia volt a résztvevők között. A levegő sűrű volt a pézsmától és a mély férfihangok torokhangjától. A férfiasság nyers formája, amely kizárólag a homoszexuális férfikultúrában marad fenn.

Itt minden szinte vadul spártai lett a hímek megkötésének nehéz kísérlete során. A feromonok hullámaiban az egyén nehezen tudja elszakadni a cselekvéstől, és visszamozdulni, hogy megvédje magát a mennyezetről csöpögő testnedvek párolgásától. Nekünk, akik úgy nőttünk fel, hogy folyamatosan éreztük a férfiaktól való elutasítás hidegét, a férfitestek üdvözlő melege szinte fékezhetetlenül hipnotikus. A részvétellel minden emlékünk a múltbeli elidegenedésről és közönyről feledésbe merül, mintha meg sem történt volna. Csak ha mindennek vége, egyedül menj el a fájdalomtól.

Néhány srácot, akikkel aznap találkoztam, később San Franciscóban vettem fel (összekapcsoltam). A legtöbben más férfiak partnerei voltak. Azonban amit házastársukkal és barátjukkal tapasztaltak, bár megnyugtató és biztonságos volt, távol áll a „f*ck haver” vagy a csoportos szex izgalmától.

FÉRFI ÉS NŐ DICHOTÓMIÁJA

Mivel a nők hiányoznak a homoszexuális szexből, hiányzik a nemzés mitikus ereje. Mert a meddő nőkben is mindig megvan az erő, amely a férfi és a nő szentségi szeretetében egyesül:

De Isten a teremtés kezdete óta férfinak és nőnek teremtette őket. Ezért hagyja el az ember apját és anyját; és ragaszkodni fog a feleségéhez. És a kettő egy test lesz. Ezért most nem ketten vannak, hanem egy test.

A heteroszexuális szex kiégése a férfi és nő közötti dichotómiából fakad – és abból, ahogy a látszólag összeférhetetlenek tökéletesen összeolvadnak és eggyé válnak. Kemény és puha. A szexben a biológiai és a hagyományos nemi szerepek gyakran megerősítenek.

A zűrzavar korában a férfi és női archetípusok uralkodnak a szexuális fantázián; innen ered a heteroszexuális férfiak eltúlzott női idomokkal való megszállottsága (Jayne Mansfieldtől Kim Kardashianig), valamint az erotikus női irodalom népszerűsége, mint például a „Szürke ötven árnyalata”, egy gondoskodó nő által civilizált hiper-férfias férfival; egy változata ugyanerre a témára a "Szépség és a Szörnyeteg".

KORÁBBI "ALSÓK" KOPOTT VÉGBÉLLEL - AZ ÉLETKORRAL "FELSŐKKÉ" VÁLNAK

Ez a harmonikus ellentét a homoszexuálisoknál nem magától értetődő, ezért egy mesterséges, már-már hiperbolikus szelekció veszi át ezt a szerepet azzal a kérdéssel: „Te „fenn” vagy „alul” vagy?

Két azonos faj reménytelenül kibékíthetetlen. Egy melegbárban szorongó, elégedetlen meleg párokat lehet látni, akikről úgy lehet leírni, hogy "a két alsó, aki a csúcsot keresi". Edmund White melegregényíró és korai szexuális forradalmár ezt mondta egyszer:

„Nem hiszek a szigorú szerepekben, önmagában. Ha valaki azt mondja, hogy "kizárólag alacsonyabb", elhiszem. Ha egy férfi azt mondja, hogy "kizárólag felső", soha nem hiszem el... Nagyon kevés bátorság kell ahhoz, hogy kimondja: "Mindig azt akarom, hogy simogassanak, és ennyi." Egy srác, aki "kizárólag felsőbbrendű", ez olyan, mint "Igen, csak azt az elképzelést szeretnéd támogatni, hogy mi a férfiasság számodra." Mindenki szeretne hozzábújni. Szerintem a legtöbb meleg sokoldalú.”

A „felső-alsó” pozícióval való elégedettség csökkenése azonban az életkorral jelentkezik; a korábbi "alsó", a kopott és fáradt fenékkel az életkor előrehaladtával "felső" lesz.

A csalódás megelőzi a szexuális pozíció megváltozását, a korábbi fogadók elismerik, hogy a férfiasság vagy a teljesség soha nem valósult meg a szodómiában. Ezért inkább a főpap szerepét töltik be, mint egy imádkozót. Legfeljebb félig meggyőződéses eretnekek, akik csak mások beavatásával tudják fenntartani hitszerkezetüket.

A FIATAL FÉRFIAK "APJUKKÉNT" KEZDTEK KÖZELEDNI HOZZÁM

A húszas éveim végén tapasztaltam (túl hamar), miután feltöltöttem egykori esetlen testemet, és már nem voltam bizonytalan magammal kapcsolatban – amikor a fiatal férfiak "apujukként" kezdtek közeledni hozzám.

Bár igyekeztem, nem tudtam nekilátni ennek a szerepnek, mert még nem találkoztam olyan férfival, aki ezt az elképzelt apai biztonságot és férfiasságot tudta volna megadni. Nem voltam "papa"; Nem azért vettem a szentséget, hogy kiadjam. Ehelyett emberről emberre, oltárról oltárra vándoroltam. Ahogy haladtam, az áldozati szertartások egyre véresebbek lettek.

PRIDE FELVONULÁSOK

Egyik este nem volt olyan, mint sok más este, amit átéltem, a szobámban ültem, és valami nem kapcsolódó dolgot néztem a tévében. Nem tudtam megnyugodni. Késő tél volt és hideg kint, de bent nehéznek érezte a levegőt. Kinéztem az ablakon a Castro Színház felé, és láttam, hogy egy hatalmas szivárványzászló lobog a szélben.

Tíz évvel ezelőtt eszembe jutott, hogy fiatal férfiként először köröztem meg a Divider hegyén, és megpillantottam sok félmeztelen és büszke homoszexuálist.

Az a nap meleg volt és rendkívül szép. A zászlók élénk színei prizmaként tűntek fel a felhőtlen kristálykék égbolton. azonnal ledöbbentem. Mert az AIDS-válság tetőpontján már-már arra számítottam, hogy belesétálok egy horrorfilmbe; hogy a HIV-fertőzött zombik prédaként várnak rám és felfalják a testemet. De kevés lehetőségem volt. Megkockáztathatom a halált egy pillanatnyi szerelemért, vagy örökre egyedül maradhatok. Ez utóbbi elképzelhetetlen volt. A halál jobb volt, mint az érzéseim tagadása.

Homlokomat az ablak hideg üvegének nyomva, évekkel később teljes kört értem el. Gondolkodás nélkül beléptem a fürdőszobába és benyúltam a mosdó alá. Általában tartottam egy készletet a beöntő felszerelésemből. Az egyetlen dolog, hogy aznap csak egy volt. Leültem a wc csészére és sírtam. Nem tudtam, mit tegyek, de bármi is volt, nem akartam megtenni. Abban a pillanatban úgy éreztem, előre löktek, és szinte képtelen voltam meghatározni a tetteimet. Egy hangot hallottam a fejemben: "Nem kell ezt tenned." De a testem távirányító alatt volt.

Kimentem, és azonnal elmerültem a San Francisco-i köd vastag rétegében. Azon a késő délutánon a kedvenc szexklubom felé vettem az irányt.

EGY MELEG SZEX KLUBBAN

Amikor fiatalabb voltam, és nem voltam biztos abban, hogy mit csinálok, vakon mentem be ezekbe a verejtékházakba. Részei voltak az állóképességi teszteknek, például az újkori méregtelenítő rituáléknak vagy edzőtáboroknak. Ezen keresztülmentem, és már nem volt szükségem rájuk.

Milyen volt az első alkalom? Akkor még új voltam San Franciscóban. Addig csak más férfiakkal lógtam a melegbárok és diszkók előcsarnokában. Egy szexklubot választottam, amelyen már százszor átmentem, de soha nem volt bátorságom belépni.

Egy kopasz, tetovált, köves arcú férfi ült a recepción a golyóálló üveg mögött. Reméltem, hogy hírnöke annak a férfiasságnak, amit majd megtalálok bennem.

Miután kifizettem a jegyemet, és beléptem az ajtón, egy nőies asszisztens jelent meg a semmiből a sötétben. Pufók és húsos volt, mint egy lány. Lágysága irritáló volt, és nemkívánatos emlékeztető volt. Különös módon a homoszexuális férfiak reproduktív kudarcára emlékeztetett. Szeretjük a férfiakra hasonlító férfiakat.

A férfi homoszexuális kultúrában szigorú szabályokat követeltünk; még a drag queeneket is sikeresnek tekintik, ha át tudnak adni az ellenkező nemnek. Az az asszisztens adott nekem egy óvszert és egy tubus ketchupszerű síkosítót. Bementem az öltözőbe – levettem a hátizsákomat és felöltözve sétáltam tovább. Mit tettem? Mindenki más meztelen volt, vagy fehér törölköző volt a derekán. Egy amorf segítő odalépett hozzám, és megfeddte tudatlanságomat. – Nem lehet ruhád – mondta. Visszamentem az öltözőbe és leszedtem mindent.

A klub egy sor szokatlan, tágas területből állt, amelyek a mélységgel fokozatosan sötétedtek. A dekoráció minden férfias klisét megtestesített: polírozott króm, fekete vinil párnák és testépítők falfestményei. Az elülső helyek voltak a legtöltöttebbek, míg a hátsók szinte üresek, feketére festettek.

HIERARCHIA, MINT AZ ISKOLA UDVARÁRÓL

Kezdetben a bárban maradtam, amely a fantasztikusan kialakított zuhanyzókba és szaunába nyílt. Mint egy külön megfigyelő szoba, színházi színpadok voltak, ahol a meleg férfiak tudat alatt újrajátszották a gyermekkori traumákat; az a szűnni nem akaró ugratás, amit a testnevelés órák után elviseltünk az ágaskodó fiúktól, itt valahogy kárpótoltak a csoportterápia ezen formájában. Itt egy éjszakára szinte eltűnt a gyermekkori zavar. De az iskolaudvarról hasonló hierarchia folytatódott – a fizikailag lenyűgözőbb maradt domináns.

Az elutasítás ott volt, de finom volt. És mindenki, még az elhasználódott és öreg is, találhatott magának párt. Rosszabb esetben a hátsó szobákban olyan férfiak barangoltak, akik csak egy férfi holttestére vágytak.

Csak az volt, hogy semmi sem ment elég mélyre. Mint a nevetségesen hosszúkás vibrátorok, amelyeket minden meleg pornóboltban árulnak, semmi sem nyúlhat bele, és nem érintheti meg azt, ami igazán fáj.

A MELEGSZEX AZ ÉLVEZET ÉS A KÍNZÁS KEVERÉKE

Emlékszem egy barátomra, akinek hihetetlen képessége volt az ökölfogásra; arról a napról fantáziált, amikor átkarolhatja egy férfi könyökét. Egy azték emberáldozat szinte bizarr rekonstrukciója volt, amelyben a pap a testbe nyúlt, és eltávolította a szerencsétlen áldozat még mindig lüktető szívét. A melegszex az élvezet és a kínzás keveréke.

Otthagytam a zuhanyokat, és a súlyzóknak és különféle edzőpadoknak fenntartott nagy területre indultam. Több öv lógott a mennyezetről. A falak metálszürke színe műhelyre vagy garázsra emlékeztetett. A hely kihalt volt, de határozott szag volt, ami a zuhanyok ragacsos nedves levegőjének és a klub mélyéről származó pézsmának a kombinációja volt.

Zavarba ejtő és mámorító volt egyszerre, felidézve a rég eltemetett emlékeket mindazon férfiterületekről, ahonnan végleg száműztek. Krónikusan bizonytalan fiúként egyszerre számítottam és rettegtem a férfi öltözőtől az uszodánál, ahol a családom nyáron járt. Soha nem az volt a célom, hogy egyszerűen csak bámuljam a meztelen férfiakat; az élvezet csak a férfiakkal való együttlét volt.

Ez több mint indokolta a meleg fürdőbe vagy egy meleg táncklubba való belépő árát. Valójában bármit hajlandóak voltunk fizetni. Mély lélegzetet vettem, és tovább haladtam az ünnepélyes menetben, csatlakozva a valahová igyekvő férfiak sorához.

A következő szoba szinte fekete volt. Amikor be akartam lépni, egy alak sietett felém, és csak nagyobb fényben értem ki. Nedves volt, teljesen meztelen és vörös arcú. Elsétált a másiktól, még mindig merevedéssel, aki még mindig el volt mázolva a most befejezett szexuális aktustól. Véletlenül hozzám sújtott, és elkent a ragacsossága. Jelenleg lázadtam, mielőtt hirtelen már nem érdekelt. Mint az a képtelenség, hogy biztonságos szexet vegyek, miközben túlterheltek a hormonok, visszahúzott az adrenalin kollektív rohama és az odatartozás iránti igényem... és semmi más nem számított vagy nem létezett.

TÖBB MEZTELEN FÉRFI TÉRDEL ÁT A PADOKON, SZÉTVÁLASZTVA A FENEKÉT

Teljes sötétségbe burkolózva, csak homályos körvonalait tudtam kivenni az emberi formáknak tűnő alakoknak. Valamihez nyúltam, ami valóságosnak tűnt, de csak az ürességet érintettem meg. Megpróbáltam igazítani a szemem, miközben tovább sétáltam az űrbe. Előtt egy gyengén megvilágított téglalap alakú padtömböt láttam. Mint a padló, ugyanolyan sötét anyaggal borítva. Az egyébként üres szoba közepén egy nagy ezüst lefolyórács volt. A szentély szentsége ravatalozóvá változott.

Nem láttam a fejüket és az arcukat; csak a felemelt hátukat. Néhány másodpercig mozdulatlanul álltam. Ennyi volt. Elérkeztem legmélyebb vágyaim tetőpontjához.

Szó szerint vége minden meleg férfinak – térden állva, széttartva a szamarat, remélve, hogy megjelenik valaki. Csakhogy ez az elképzelt találkozás a transzcendenssel, Istennel úgy végződik, mint egy férfi szexuális aktus – a depresszióval összefüggő, androgén szintre való hosszú távú eséssel.

EGY HOMLOKZAT, AMELY EGYENLŐSÉGJELET TESZ A FÉRFI HOMOSZEXUALITÁS ÉS A HETEROSZEXUALITÁS KÖZÖTT

A homoszexuálisoknak általában több partnerük van, és nyugtalanok, ebből adódik az azonos neműek házasságának viszonylag alacsony száma (9,6%), ami a törvényi bevezetést követően csak csekély, mindössze 1,7%-os növekedést jelent a házasságok számában. Ugyanígy a HIV-fertőzések gyakoriságának fennmaradása az ún stabil kapcsolatok. A meleg férfiak közötti párkapcsolatok nem túlnyomórészt monogám, hanem konszenzuson alapuló nyitott kapcsolatok.

Azonban érvényesül az a homlokzat, amely egyenlőségjelet tesz a férfi homoszexualitás és a heteroszexualitás között. Nem véletlen, hogy az azonos neműek házasságának kezdeti szexuális aktivistái idősebb vagy meglehetősen aszexuális férfiak vagy meleg nők voltak. Hatékonyan semlegesítették a meleg férfi szexualitás képét. Tehát a jól kifinomult modern melegikonok, Nate Berkus és Neil Patrick Harris félelmetesnek tűnnek.

MELEG PORNOGRÁFIA

A nyers és duzzadt meleg férfi szexualitás csak a kemény pornográfiában maradt fenn (meztelenül = óvszer nélkül). Az 1990-es évek végéig az óvszer nélküli anális szex szinte ismeretlen volt a melegpornóban. Aztán az ezredforduló felé a pornográfia az AIDS előtti dekadenciára emlékeztette a világot.

Szabályos srácokat vittek el melegfürdőkről és hookup weboldalakról, és sztárokat csináltak belőlük. Azóta folyamatosan nő azon meleg férfiak aránya, akik rendszeresen óvszer nélkül élnek anális szexet.

A védekezés nélküli szex nyílt ünneplése, valamint az azonos neműek házasságának legalizálását eredményező visszahatás egyaránt az AIDS-mészárlás emlékeiből táplálkozott. Azok, akik vissza akartak térni az 1970-es évekbe, a meleg média által felhevített képre reagáltak a meleg férfiról, mint kimerült és nemes mártírról. Az utóbbi időkben azonban egy új paradigma alakult ki, valamint a homoszexuálisok megmagyarázhatatlan kényszerű asszociációja egy össze nem illő LMBT közösséggé, és egy biszexuális nő, mint ideál – Ellen DeGeneres.

Mint valaki, aki az AIDS-válság tetőpontján, 1988-ban „kijött”, a homoszexuális férfiak történetének széles skáláját tapasztaltam meg; a mély járványtól a retrovírusok forradalmi bevezetéséig és a korábbi szent (homo)szexuális gyakorlatok elhagyásáig.

Az én életem és az akkori meleg túlélők élete az akkori időszak és az egész melegkísérlet reményeit, szorongásait és végzetes hibáit tükrözte. Mert ugyanazokkal az elvárásokkal érkeztünk San Franciscóba, New Yorkba, Los Angelesbe vagy bárhová: találjunk valakit, aki szeret minket, és cserébe szeressenek minket.

Eleinte a szigorú ajánlások, amelyek magukban foglalták az óvszer, a Nonoxynol-9 és még a fogászati ​​gát használatát is, csekély árnak tűntek az identitásunkkal való küzdelem hosszú, gyötrelmes és viharos korai évei után.

Az újonnan teremtett boldogságban elmerülve a férfi leheletének finom érzése a nyakon elég ahhoz, hogy extázisba sodorjon bennünket. Később a dolgok megváltoznak. Az izgalom múlékony és kevésbé intenzív. Egy meleg bárba vagy meleg táncklubba járni olyan lesz, mintha ugyanazt a régi pornográf magazint néznéd, amit kicsiként a helyi italboltból loptál. Egykor értékes, most kínzássá válik, és eldobod. Ez a helyzet jelenleg minden férfi, homoszexuális és heteroszexuális között kialakul, akik folyamatosan az internetes pornográfia egyre betegebb formáiba temetik magukat.

A TESTEM SZÉTESETT: MINDKÉT VÉGÉN ELŐTÖRT AZ ÉLET

Elkezdtem szexelni a helyi parkokban, parkoló autókban, mobil WC-kben a pride felvonulások alatt. Zavarba hoztam magam egy amatőr estén egy helyi meleg sztriptízklubban. Megcsúsztam a színpadon egy előző előadó által hagyott cumis- és síkosító medencén.

Azon, ami volt az utolsó estém meleg férfiként, kész voltam mindent kockára tenni azért az utolsó alkalommal. Az elfogadás, a szerelem és a férfiasság keresése teljesen és reménytelenül hiányos maradt. Szinte pontosan oda jutottam, ahol elkezdtem; Majdnem ugyanazon a ponton álltam az űrben – tíz évvel később. De még mindig féltem. Ami a fiút illeti, soha nem hagyott el. A meleg és a férfiakkal való szex nem tette őt férfivá. Csakhogy a testem szétesett.

Aznap kora reggel félőrülten botorkáltam ki a melegszexklubból. Belezuhantam a csatornába. Vért hánytam, és gyomorösszehúzódások hatására a vastagbélem teljesen kiürítette a tartalmát. Benyúltam a fehérneműmbe – belső vérzésem volt. Az életem mindkét végén előkerült.

Ahol azt hittem, hogy van bejárat a fenségeshez, nyitott folyosót nyitottam a halál felé. Elmentem San Franciscóba, de ki kellett kísérni onnan. A férfi, aki felvett azon a sötét napon, elvitte élettelen testemet a szüleim házába. Ott ébredtem fel a régi szobámban, gyerekkori emlékekkel körülvéve. Ugyanaz az ágy, ahol az első "nedves álmom" volt, most vérben áztam.

A VÉGBELEM EGY RÉSZÉT SEBÉSZI ÚTON KELLETT ELTÁVOLÍTANI, A ZÁRÓIZOM VARRNI

A következő hónapokat a különböző orvosokkal, szakorvosokkal és sebészekkel folytatott találkozók sorozata uralta. A szégyen és a fájdalom, amit sokáig elkerültem, elkerülhetetlen volt. A műtét előtt takarítási rutinokon kellett keresztülmennem, amelyeket számtalanszor gyakoroltam.

Súlyos belső hegesedés miatt eltávolították a végbelem egy részét. Mint a Marques de Sade börtönáldozata, az én záróizmamat is vastag cérnával varrták össze. Az orvos és a nővér hosszú listát adott nekem a székletlágyítókról és a hashajtókról, amelyeket vízzel kell bevennem – hogy a beleim tartalmát át tudjam ereszteni a lehetetlenül szűk nyíláson. Az óvintézkedések kudarcot vallottak, a varratok elszakadtak. Hogy elállítsam a vérzést, egy törölközőt bedugtam az alsónadrágomba, és elmentem az ügyeletre. Hátamat a váróterem falának támasztva, köhögő gyerekek és idős betegek között elkezdett szivárogni a vér a nadrágomon.

Leszálltam a kemény kórházi tornyra. Becsöngettem, hogy hívjam a nővért, de minden elfoglalt; mellettem egy vékony privát képernyővel elválasztva néhány tinédzser volt: az egyik tablettátúladagolásban, a másik pedig egy kezeletlen STD miatt súlyos kismedencei fertőzésben szenvedett. Ez volt a purgatórium. wc-re kellett mennem. Visszatérve az ágyba kis piros pöttyök nyomát hagytam magam mögött a padlón. Ez nem köztes állapot volt ég és föld között – ez a pokol: meghaltam, és örökké szenvedni küldtek, mint egy perverz tündérmese szereplője – egy tönkrement fenekű fiú.

A következő napokban nem ettem mást, mint egy vízzel és gyümölcslével kevert szemcsés rostos port. A zuhany alatt álltam, és összezavartam a lábaimat. Nem tudtam leülni vagy megerőltetni magam. Nemegyszer nem jutottam el az ágyamból a fürdőszobába. A WC-től néhány méterre megcsúsztam, és ráestem az ürüléktől csúszós csempére.

A GYÓGYULÁS UTÁN FÉLIG INKONTINENS MARADTAM

A testem lassan meggyógyult. Én azonban folytattam a szerkesztést. Újabb művelet következik; aztán még egyet. Évekkel később félig inkontinens maradtam. Az időnkénti fájdalom és kellemetlenség ellenére áldottnak érzem magam, hogy sok barátomhoz képest viszonylag sértetlenül kerültem ki a homoszexualitásból.

A hegek egy része addig marad, amíg élek, de együtt tudok élni velük. Bizonyos értelemben állandóan emlékeztetnek arra, hogy ki vagyok és mitől mentett meg Isten.

Mások kitörölhetetlen skálán viselik azokat a jeleket, ahol a HIV-vírus testük minden részében megbújik. Ahogy telnek az évek, egészségügyi problémáim egyre összetettebbek; Öregnek érzem magam. Hasonlóan megkínozták azt a néhány barátot, aki túlélte előző létezésünket. Egymást elkísérjük az orvosi vizitekre és folyamatosan gratulálunk, miséket rendelünk egymásért. Szerelemkeresésünk beteljesületlen álmokkal, sérült testekkel és halottak sírjával végződött.

Ellenállhatatlan vágyunkban, hogy megértsük a világot és önmagunkat, készek voltunk szembemenni a természettel és magával Istennel. Elhanyagoltuk a fiziológia alapjait, és drágán fizettünk ezért a jogsértésért, hihetetlen pusztításért kollektív és egyéni alapon.

Ennek során a testeket és a kultúrát káoszba sodortuk; önmagunk igazolására tett kísérletként azt követeltük, hogy a társadalom ismerje el lázadásunkat. De az emberek által hozott törvény megváltoztathatja a fizikai szerkezetet.

Forrás: josephsciambra.com